magyar	deutsch

Tarján község

A település elhelyezkedése

Budapesttől 60 km-re nyugatra található, Komárom-Esztergom megyében. A dimbes-dombos, patakokkal szabdalt kis medencét a Gerecse hegykoszorúja öleli át.

Ma csaknem 2700-an lakják a falut. Az emberek zöme beszéli a német nyelvet. A Szent László-patak völgyében húzódó, takaros falu lakóinak csaknem kétharmada német nemzetiségű. A Rákóczi úti, barokk stílusú, műemlék katolikus templom terveit az Esterházyak kedvelt építésze, Fellner Jakab készítette, főoltára copf stílusú.

A XVIII. század végén emelték a késő barokk stílusú református templomot, amely ugyancsak a Rákóczi úton áll. A települést egyre többen látogatják külföldiek, gyakran fordulnak meg német csoportok.

Vendéglátó egységek mellett, messze földön híres a tarjániak vendégszeretete, a falusi vendégfogadás. A település különleges értéke, a sramlizene révén is sokan ellátogatnak egy-egy rendezvényre. Ezek közül is a legnépszerűbb a pünkösdkor megrendezett többnapos Zenei Fesztivál, és ősszel a hagyományos szüreti felvonulás.

A település története

A községet először II. Endre idején, 1240-ben említik az oklevelekben. 1426-ban már a tatai várhoz tartozó faluként szerepel egy oklevélben. A falu ekkor Esztergom vármegyéhez tartozott. A török időkben 1529-től a török hódoltság területére esett.

A történelem viharai miatt a népesség száma változó volt. A XVII. században a Csáky-féle telepítés eredményeként református magyarok éltek itt. Szervezett református egyházuk, lelkipásztoruk volt. A XVII. század végén a község a Hochburg-féle uradalomhoz tartozott. Az 1720. évi összeírás szerint még csak magyarok lakták.

A török korban kipusztult falu lassan népesült be, a Rákóczi szabadságharc bukása után 1727-ben az Esterházy család birtokába került, akik 1737-ben 40 német katolikus családot telepítettek itt le, melynek eredményeképp Tarján német többségű falu lett, s kezdetét vette egy sajátos magyarországi sváb kultúra virágzása. 1783-ra épült fel a római katolikus templom, melynek nemrégiben elkészült belső rekonstrukciója az eredeti állapotot állította vissza, zömében a hívek adományaiból.

A falu életét a II. világháború és az 1946-os kitelepítés változtatta meg. Bár a lakosság többsége helyben maradhatott, magyar telepeseket telepítettek a sváboktól elkobzott házakba.

Az 1989-es változást követően 1990. szeptember 30-án megalakult a helyi önkormányzat. A faluban 160 kisvállalkozás és 3 üzem tevékenykedik.

A helyhatóság kiépítette az infrastruktúrát az egész településen. A helybeliek jelentős anyagi hozzájárulásával kiépítették a a víz-, gáz-, csatornahálózatot, bevezették a telefont és a kábeltévét, megépítették, illetve felújították és belső úthálózatot.

A faluban jelenleg csaknem 2700-an laknak. Sokan foglalkoznak szőlőtermeléssel, boraink a környéken is elismertek.

Tudnivalók a településről

Panziók, egy Erdei Hotel és sok magánszállás fogadja az idelátogató vendégeket. Pincesora országosan ismert. Kereskedelmi egységekkel jól ellátott. A zenekarai országon belül és külhonban is sok barátot vonzottak a faluba. Az utóbbi időben turisztikai központtá alakult át, ahová mindenki szívesen jön.

Pünkösdkor minden évben megrendezik a több napos zenei fesztivált. Itt sok külföldi és magyar zenekar szórakoztatja a közönséget, amely az esti stramlibállal zárul, melyen a helybeliek szolgáltatják a talpalávalót. Ezen kívül szüreti napok, búcsúk, a svábbál és a farsangi rendezvények vonzanak a nagy számú érdeklődőt.

A lakosság megőrizte és ápolja a német nemzetiségi hagyományokat. A falu kultúrális hagyományai már-már kiveszőben voltak, az utóbbi években azonban lelkes hagyományőrzők segítségével feléledni látszanak. Tervezik, hogy kulturális központot létesítenek a falu szívében, ahol a sajátos, a magyarországi svábságot jellemző, szokásait ápoló csoportok állandó otthont kapnak, ahol fiataljaink betekinthetnek lakóhelyük múltjába, értékeibe, bekapcsolódhatnak e csoportok munkájába.